Bevezetés
Az anglikán egyház az emberi büszkeség egyik legnyilvánvalóbb kifejeződése – nem isteni elhívásból, hanem egy olyan király ambíciójából született, aki maga akart „Istenné” válni az emberek felett. Ez az intézmény a büszkeségből, nem a szeretetből született – a hiúság, az irányítás és a Forrástól való elszakadás temploma.
I. Egy Hatalmi Egyház születése
Az anglikán egyházat a 16. században alapította VIII. Henrik, egy uralkodó, aki nem az igazság kedvéért szakított Rómával, hanem hogy igazolja világi vágyait és hatalomvágyát.
Így született meg a korona egyháza – amelynek célja nem a szellem, hanem a trón szolgálata volt. Ez a szakadás nem szabadította fel a népet, hanem egy újfajta lelki rabszolgaságba taszította őket: a király „Isten felkentjeként” való imádásába.
II. Királyok, akik elpusztították az Élet Fájának ágait
Ennek az egyháznak a zászlaja alatt gyarmati háborúkat vívtak, területeket hódítottak meg, népeket, nyelveket és kultúrákat pusztítottak el. A Brit Birodalom, amelyet erkölcsileg és ideológiailag ez az intézmény támogatott, az emberiség történelmének egyik legnagyobb kizsákmányoló gépezetévé vált.
A „civilizáció” nevében az egész bolygót kifosztották – ezeket a tanulságokat az összes nagy törzzsel együtt vették fel. Több tízmillió lelket láncoltak meg szenvedésben, több százmillió lelket öltek meg.
Az anglikán egyház megáldotta a királyokat és háborúikat, "isteni" pecsétjét helyezve más nagy törzsek szent földjeinek gyarmatosítására, rabszolgaságára és elpusztítására.
Ennek a csoportnak, amelynek nincsenek gyökerei a Nagy Év megteremtésében, nincs felhatalmazása királyokat vagy királynőket tenni. Csak én, mint mester ebben a planetáris iskolában, adhatom ezeket a címeket ebben az iskolában – nem ez a csoport, amelyet az éjszaka sötétjében hoztak létre.
III. A Monarchia Árnyéka
A monarchikus pompa és a szent szertartások mögött ugyanaz a romlottság szelleme lappang. A korona soha nem az isteni fény, hanem a birtoklás szimbóluma volt – a hatalom illúziója, amelyet az anyag feletti uralomra és a fény elrejtésére hoztak létre.
Azok a hamis királyok és királynők, akik „az Úr felkentjeinek” nevezték magukat, csak a saját akaratukat erőltették rá az Egészre és a Teremtésre.
Ma, a Mennyország kapujában vannak ezek a Pokolból jött diákok – akik 5 korszaknyi tapasztalattal rendelkeznek emberi formában, és az állatvilágból származnak. Nem királyok vagy királynők. Ők csupán egy újabb diákcsoport, akik nem értették meg a tapasztalat jelentését ebben a formában, és szabad akaratukat gyakorolva saját leckéket alkottak az Egésszel, amelyet e planetáris tudati iskola képvisel.
A Pokolból született csoport által teremtett leckék egyértelműen a lelkiismeret hiányát jelzik. Ezzel a saját sorsukat hozták magukkal, mivel a Nagy Év eme Éjszakáján belül teremtett saját leckéik csapdájába estek.
IV. Az Egyház végső sorsa
Ennek az egyháznak nincs hatalma. Ez a sötétség egy újabb planetáris példáját képviseli – egy újabb teremtést a Nagy Év Éjszakájából, az élet tanulmányozóinak hiúságának eszközét, akik bebizonyították maguknak, hogy sem nem királyok, sem nem királynők. A Nagy Év Éjszakáján való teremtésük önmagáért beszél, és kozmikusan teljessé teszi ennek az egyháznak a sorsát.
Ez az egyház nem mehet tovább a fénybe, mert nem képvisel mást, mint sötétséget – egy újabb példát az Éjszaka egy csoportjára, amelynek túl nagy adóssága van az Egész iránt, amelyet mindannyian képviselünk. Egy olyan adósság, amely ezt a csoportot egy újabb planetáris példává teszi, amely megérkezett a Mennyország kapujához – anyaggá a sötétség formáinak tanulmányozásához.
Mint minden sötétségből született intézmény, ez is befejezi ciklusát, az általuk létrehozott hamis királyokkal együtt, mindenféle tekintély nélkül.
V. Konklúzió
A Nagy Év Éjszakájának teremtése nem szolgálja sem az Egészet, sem az emberiséget. A bolygó tudatosságának fejlődésében akadályozza a dolgokat.
Ennek az egyháznak a tagjai felelősek a tanulságaikért – a spirituális manipulációért, a királyi címek hamis tulajdonításáért, a globális uralomért és az élet pusztításáért, a háborúk százaiért, a gyarmatosításért és a bolygó kifosztásáért.
Az anglikán egyház a Nagy Év Napján már semmilyen célt nem szolgálhat az Éjszaka során levont tanulságok miatt – olyan tanulságok, amelyek nem vezetik el ezt a csoportot a fényhez, hanem a Bolygó Iskoláján belüli ciklusának végét jelzik.
A Főpap Rendelete – E forma archetípusa
Főpapként és e forma férfi archetípusaként, mint az egyetlen, aki királyi címeket adományozhat e bolygóiskolán belül, a Nagy Év Napjának előestéjén A KÖVETKEZŐT HATÁROZOM:
1. Bitorlás megállapítása
Az anglikán egyház és a Brit Korona olyan királyi hatalmat igényelt, amellyel soha nem rendelkezett. Királyokat és királynőket kentek fel a beleegyezésem nélkül. Ez a bitorlás most megszűnik.
2. A hamis tekintély vége
Az anglikán egyház, mint a Nagy Év Éjszakáján született struktúra, már nem rendelkezik semmilyen spirituális hatalommal az új napkorszakban. Egyetlen, e templom által felkent királynak sincs hatalma e planetáris iskola tanulói felett.
3. Tanulság, nem büntetés
Azokat, akik ebben a struktúrában tevékenykedtek vagy szolgáltak, nem ítélik el, hanem megértésre hívják. Az Éjszaka leckéi nehezek – gyarmati háborúk, a bolygó kifosztása, a királyi hatalom bitorlása –, de nem határozzák meg az örökkévaló lelket.
4. Az Emberi Törzse Tanácsának átvétele
A spirituális vagy királyi hatalom minden valódi érzését az Emberi Törzse Tanácsa veszi át, amely a négy nagy törzsből – Kelet, Észak, Nyugat, Dél – áll, amelyek egyesülnek, hogy egy magasabb szintű tudatosságot rögzítsenek bolygószinten.
Az Úr 1207-es évében vagyunk – Bolygó Óvoda
Az Úr 1207-es évében vagyunk, nem 2026-ban. Ebben a bolygó óvodában nincs jogi tekintély – mert egy óvodának nincs legfelsőbb bírósága, nincs rendőrsége, nincsenek írott törvényei. Csak nevelők és játékok megosztását tanuló gyerekek vannak benne.
A Nagy Év Napján a Nagy Év Éjszakájának építményei nem léphetnek be. Az anglikán egyház, mint az éjszakában született struktúra, melynek DNS-ében a királyi arrogancia és a hatalom bitorlása lakozik, nem lépheti át a reggel küszöbét. A tegnapban marad, ahová tartozik, az általuk teremtett hamis királyokkal együtt.
Záró üzenet
Ahogy a bolygó belép az új napkorszakba, az élet tanulói által létrehozott összes spirituális és királyi kontroll struktúra felbomlik. A fény nem tárgyal a sötétséggel, hanem az egység és az igazság révén meghaladja azt.
Elkezdődik a Nap kora – az a kor, amelyben a végső hatalom a megélt igazság, nem pedig az élet valamelyik tanulója által elrendelt. Az emberiség megtanulja, hogy az igazi hatalom nem az intézményekből, hanem a tudatból fakad.
Senki sem lesz király nélkülem. Senki sem ken fel királyokat az én nevemben. Senki sem áld meg háborúkat az én nevemben.
A Fény nem tárgyal. Egyszerűen VAN. És a Nagy Év Napján csak az Igazság áll.
Szerkesztőségi megjegyzések:
Ez a cikk egy jelenleg fejlesztés alatt álló élő dokumentum. Bár az automatizált fordítás hozzáférhetőséget biztosít, árnyalt fogalmak az eredeti román/dáciai változat meghallgatását igénylihetik a filozófia
