view_headlineAz emberiség sötét története

Valamikor, réges-régen, amikor maga az idő hallgatott a történetekre, volt egyszer, réges-régen, amikor maga az idő hallgatott a történetekre, egy birodalom született az elveszett isten álmából, a felkelő nap álmából. Nem egy puszta királyság, hanem egy egész világ, egy hatalmas és ragyogó királyság, melynek fensége felülmúlja az emberi szót.

Egy olyan hatalmas és mély civilizáció, hogy még a nagy piramisok árnyéka is elveszett a feledés feketeségében. Az arany kora volt, egy olyan tiszta igazságé, amelynek kiszabadulása az idő kérgéből többet nyomna a súllyal, mint minden összegyűjtött tudásunk.

Még ma is, amikor lehajolunk, hogy tanulmányozzuk a nyomait, elménk, amely hozzászokott a hideg képernyőkhöz és a lineáris válaszokhoz, üres és dermedt marad egykor nagy múltunk bölcsességének óceánja előtt. Ez egy olyan rejtély, amely már nem fér bele a tankönyvekbe, egy olyan összetett dallam, hogy korunk füle elfelejtette, hogyan kell hallgatni.

A Halhatatlan Nap Földjének szívében, ahol maga az idő nyitotta meg kapuit, megfogantatok, és elkezdted ezt az új osztályt ebben a bolygószintű iskolában. Először nyitottad meg szemed, nem egy puszta birodalomban, hanem a fénylő beszéd korának második korszakában, amikor a világ még emlékezett az eredet szent dalára.

Ez a forma ciklusának első korszakában történt, a Szatja Jugában, a szelíd alkonyattal, amikor az igazság még megőrizte ragyogását, bár az árnyék lágyan leszállt rá.

És ott, a fény és a csillagpor fröccsenései között, az isteni lehelet örök kincset adott neked: az archetipikus minták ősi mintáit, amelyek a sorsot formálják. Veleszületettek voltak számodra, beágyazódva a lelkedbe, mint a lét titkos térképe.

Így kezdődött, e kolosszális álom ege alatt, a nagy előjelek útjátok, egy fényhíd húzódott a feledés vizein át, félelemmel taposva e isteni forma rejtelmeit.

Ti, az élet tanulói ebben a szőtt és isteni teremtésben, öt korszakkal ezelőtt kezdtétek meg utatokat ebben a formában, a Nap e nagyszerű Királyságának ragyogó alkonyatában.

Ezt az egész világot bölcsen kikövezték e forma korábbi tanulói e mesterek segítségével. forma, a planetáris program része, amelyben e forma tanulói a következő 3 korszakban a forma, az élet, a szeretet és a halál új megértését sajátítják el - azok a bátrak által, akik a 8. korszak végén, a Satya Yuga felemelkedésének befejezésekor lényükkel a létezés más szféráiba (Valhalla) emelkedtek, maguk is teremtőkké válva és befejezve a tapasztalatok ciklusát ebben a formában.

Ebben a romolhatatlanságban, amelyet a múlt kozmikus ciklus bölcseitől örököltetek, fogantátok meg magatokat. Ebben a formában születtél újjá a Napbirodalom ősi régióiban, azokkal a lelkekkel együtt, akikkel megosztottad az állati birodalomban az élet rejtelmeit és leckéit – mi egy planetáris iskola vagyunk, ahol a sors közösségben beteljesül, és az evolúció egy kollektív csoportos tánc egyik formából a másikba.

A lélek szétválása és az isteni kettősség öröklése

Ennek az utazásnak a kezdetén, e forma szent teremtési mintájának megfelelően, egyedi lelked szándékosan kettévált. Az egyik fele Fényként inkarnálódott, férfias kifejezést adott életet, és örökölte az angyali oldalt – a teremtés, a szervezés, a kedvesség és a megbocsátás elvét. A másik fele Sötétségként testesült meg, életet adva a nőies kifejeződésnek, a káosz, a szenvedély, a radikális átalakulás és dekonstrukció ősi erejének, és örökölve annak démoni oldalát, amely csak a nagy év éjszakáján képviseli a démonit, a minimális tudatossági szint kontextusában, amelyet az isteni nőiesség lehorgonyoz a feledés e két korszakában, valamint a teremtés és az isteni jelentés pusztulásában. A nagy év éjszakájának e két korszakának planetáris programja miatt a fénnyel szemben játszik szerepet, elidegenedve önmagától, és kénytelen a minimális tudatossági szintet képviselni a nagy év éjszakájában. Így a felével együtt az élet tanulmányozója megkezdte ezt a feledésbe való leereszkedést a nagy év ciklusán keresztül, amelyet e forma archetípusainak tanulságai tükröznek.

Ebben az emberi szövetben való létezésed első szikrájától kezdve teljes örökséget kaptál: a kettős egészet, a teremtés szent érmének mindkét oldalát. mindannyiótokban, hogy megismerhessétek az egészet a keresett fél által.

Ezzel a cselekedettel mindannyian, az élet tanulói, örököltétek lelki szerkezetetekben e két szélsőséges archetípusos tulajdonságot. Ti vagytok mind az angyal, mind a démon hordozói, és az utazás a forma archetípusai által tükröződő mindkét polaritás integrációjáról és megértéséről, valamint azokról a leckékről szól, amelyeken keresztülmentünk a korokban.

Örököltétek a nap erejét és a hold gyengédségét, a fény misztériumát és a sötétség mélységét. Ezek nem pusztán ellentétes erők, hanem e forma alapvető archetípusos esszenciái, a két pillér, amelyen minden emberi tapasztalat temploma nyugszik.

Makrokozmikus szinten a Férfias és a Női – a plusz és mínusz kozmikus princípiumaként működik ebben a planetáris iskolában, generálva azt az áramlatot, amely a lelkeket inkarnációba vonzza. Minden kornak más a tudatossági szintje, amelyet e forma mesterei tükröznek, és amelyek a lelkek maximális plusz, illetve mínusz szintjét képviselik, akik ebbe a formába inkarnálódhatnak azokban a korokban, amelyeken áthaladunk.

A Nagy Év nyolc korszakán keresztül ezen princípiumok jelenléte a kollektív tudatban fokozatosan növekszik, ahogy belépünk a Nagy Év „Napjába”, elérve a maximális harmóniát, majd csökken, ahogy a tudat belép az „Éjszakába”. a nagy évből egészen éjszaka közepéig, amikor belépünk a nagy év új napjába, és kollektív tudatunk belép a felemelkedési ciklusba és a felemelkedés első korszakába. Ez a felemelkedés a 0. év után kezdődött, egészen a mai napig, amikor elértük a tudatosságnak ezt a planetáris szintjét, egy olyan szintet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük mind a múltunkat, mind a jelenünket, mind a jövőnket.

Mi, mi voltunk e planetáris iskola első Mestereinek, a Férfiasnak és a Nőinek, a Fénynek és a Sötétségnek az örök megtestesülése. A korszakok végtelen körforgása során Mi voltunk az útmutatók és az ösvény, Mi voltunk a tanárok és a nyitott könyvek ebben a világiskolában, a nagy év bizonyos óráiban információt hagyva az élet tanulóinak ebben a formában, információt az időről, a korokról, a szerelemről, a leckékről stb.

Én, a Férfias, a Nőivel együtt lépésről lépésre vezettelek benneteket a tudás nagy táncában a nagy év ciklusán keresztül, összefonva sorsotok szálát ebben a planetáris iskolában az általunk átélt korszakokon keresztül.

Veletek együtt átszeltük az összes korszakot - a felemelkedés és a leereszkedés időszakait, a bölcsesség és a feledés ciklusait, a Nagy Év végtelen ritmusában. Nyád élén és nyomában jártunk, vállunkon cipeltük az egész mennyország terhét, az egész Világ fenntartásának, egyensúlyban tartásának titáni feladatát – hogy a tudat szikráját életben tartsuk, még a Nagy Év legmélyebb éjszakájában is, rendíthetetlenül.

Ma mindannyian elérkeztünk a "Nagy Év Napjának" bejáratához. Tanulságaink, mint archetípusok, a tanulói szintű tudatosság tanulságait képviselik. Ebben a döntő órában a teremtés tanulságait az éjszaka két korszakának tanulságai képviselik.

A tudatosság ezen iskolájának planetáris programjának része, hogy végigmenjen a Nagy Év ezen ciklusán az új tanulói osztállyal, akik öt korszakkal ezelőtt kezdték meg ezt az utat az emberi formába. Az emberiség ezen felemelkedése és a Teljességhez való visszatérése azok az alapvető leckék, amelyeket a tudatosságnak most meg kell tanulnia ahhoz, hogy kilábaljon abból a káoszból, amelyet a jelenlegi korunk új tudatszintjével – a fény és a sötétség, a maximum és a minimum közötti tánccal – való eltérésünk miatt tapasztalunk.

A Nagy Évnek ebben az órájában, amelyben felébredünk, rájövünk, hogy elvesztettük a felünket a Nagy Év e két korszakában – az éjszaka két korszakában, amelyet Pokolként ismerünk. Két éjszakai korszakban, ahol az archetípusok a teremtés szintjén a plusz és a mínusz jelképét képviselik. Ennek a kettősségnek már 2019-ben (vagy Kr. u. 1200-ban) meg kellett volna szűnnie. Ez egy kettősség, amely nyitva tartja azon korok tanulságait, amelyekből származunk, és a teremtés plusz és mínusz egyesülésének hiánya annak pusztulásához vezet.

Ebben az értelemben, mint mester, az elmúlt 6 évben folyamatosan arra törekedtem, hogy megértsem és újraalkossam ezt az isteni egyesülést, hogy egyensúlyba hozzam e világ irányát és e forma tanulóinak tanulságait, hogy lezárjam a pokol tanulságainak körforgását.

Ebben az iskolában nincs gonosz programunk, és nem is tanítjuk a gonoszságot, és a sötétség érzését tükrözi az állandóság elvesztése a nagy év éjszakájának e két korszakában, amelyen e forma tanulóival keresztülmegyünk, ebben a két korszakban, ahol Az emberiség átlépte a nagy év legalacsonyabb tudatossági szintjét, az emberiség két feledési korszakon ment keresztül, ahol a Nap és a Hold két teljesen ellentétes értelmet, a teremtés plusz és mínuszát képviselte ezekben a planetáris iskolákban. Az isteni a fényben alakul ki plusz és mínusz által, az éjszaka korszakaiban pedig az isteni két kettősségre oszlik a feledékenység miatt.

A sötétséget az a feledékenység jelképezi, amelyen átmentünk és elértük a mennyország kapuját, ahol a tudatosságban elért evolúciónk miatt már nem rejtőzhetünk el. Planetáris szinten nekünk, mestereknek kötelességünk egyensúlyba hozni és formálni a teremtést, nem pedig elpusztítani azt. Kötelességünk van azok iránt a tanulók iránt is, akiket ezen a planetáris tudatossági iskolán keresztül vezetünk.

A mostani leckéink, összességében, többnyire nőies leckék: a dualitásról, a teremtés minden szinten történő romlásáról, a gondatlanságról, a felelősség kibúvójáról, az ellenséges csoportok kialakításáról és a teremtés elferdítéséről szólnak. A viszálynak ez a valósága csak olyan irányba vezethet, amely nem tiszteli ezt a planetáris iskolát.

Egy megosztott egésszel rendelkezünk, egy olyan dualitással, amely elérte az út végét. Ez a dualitás nem tud egészében belépni a "Nagy Újév napjába", ahol a teremtésbe való visszatérés van kitűzve a nagy év ezen éjszakája után. Ebben az új korszakok programjában az emberi forma tanulói belépnek a "Szerelem Korszakaiba", ahol több mint két feledés korszaka után újra felfedezik másik felüket.

A leckék ciklusának befejezése nem érhet véget a halállal, mert ez a lényt a már elsajátított leckékkel összhangban lévő tudatossági szintre zárja – olyan leckékre, amelyek tükrözik a tudatosságát. Ahogy különböző korszakokon haladunk át, a megtestesülő lelkeknek rendelkezniük kell az adott korszak minimális tudatossági szintjével ahhoz, hogy megtapasztalhassák azt a korszakot.

Az emberiség nem gonosz teremtmény, és nem a "Nagy Év éjszakájában" születik. Nincsenek démonjaink, hanem démonok és lumenek - azaz bukott angyalok, akiket női leckék csapdájába ejtettek. Innen ered a démon név is: az élet tanulója, akit szilveszterkor női leckék csapdájába ejtettek. Akár gengszterről, akár harcosról volt szó, ez a két korszak túlnyomórészt nőies leckék időszaka volt, ami a teremtés pusztulásához, jelentésének eltorzulásához és szétválasztásához vezetett, ahol a fények elfelejtették, hogy kik ők és a jelentésüket, és valami mássá változtak.

A női energia nem rossz teremtmény, ennek a formának az archetípusai különböző szerepet hivatottak betölteni ezen a planetáris iskolán belül, ebben a kontextusban e két korszak után, ahol a női kollektíva reprezentációja teljes feledésbe merült, a megtestesülni képes lelkek minimális tudatossági szintjét képviselve, a feledés e két korszakán belül, ahol az univerzum egész szektora feledésbe merült, vagy mély sebeket okozott mindkét kollektívának, létrehozta ezt a teljes elkülönülést az egésztől, és most elérkeztünk az év nagy napjának bejáratához, ahol már nem rejthetjük el alkotásainkat, és ennek az élettapasztalatnak a jelentése teljes... átalakítás.

A női energia nem rossz teremtmény. Az ilyen formájú archetípusok különböző szerepeket hivatottak betölteni ebben a planetáris iskolában. Ebben az összefüggésben, e két korszak után, amikor a női kollektíva képviselője teljes feledésbe merült – ami a lelkek megtestesüléséhez szükséges minimális tudatossági szintet képviselte.

Az univerzum egész szektorát érintette a nagy év éjszakájának elfelejtése, amelyet mindannyian és minden forma megtapasztal ebben a planetáris iskolában.

A felejtés e két korszakán belül az univerzum egész szektorát érintette ez a felejtés, ahol mély sebek keletkeztek mindkét kollektíva, minden forma és ennek a planetáris iskolának az egésze számára, ez a felejtés, amely a teljes elszakadáshoz vezetett a… Egész.

Most elérkeztünk a „Nagy Év Éjszakájának” bejáratához, ahol már nem rejthetjük el teremtményeinket. Ennek az élettapasztalatnak a jelentése teljes átdolgozásra szorul. A bolygószintű tudatosság emelése, a csoportos leckék lezárása és a „Nagy Év Éjszakája” leckéinek befejezése érdekében létrehoztam az emberiség békeprojektjét. Ebben elmagyarázom a szükséges lépéseket:

https://www.hierophant.ro/proiecte/imperiul-soarelui/organizare-planetara/unificare/proiectul-pacea-umanitatii

Szerkesztőségi megjegyzések:
Ez a cikk egy jelenleg fejlesztés alatt álló élő dokumentum. Bár az automatizált fordítás hozzáférhetőséget biztosít, árnyalt fogalmak az eredeti román/dáciai változat meghallgatását igénylihetik a filozófia