view_headlineJézus, a Nap és az isteni örökség

A Nap – az élő tudat és a teremtés atyja univerzumunk ezen szektorában – egy egyedülálló lény, egy fénylő jelenlét, amely éltet és megvilágít mindent, ami körülötte létezik.

Ő viszont e világegyetem napjainak gyermeke, e világegyetem Központi Napjának fia és kiterjesztése, egy szikra a nagy kozmikus napoktól, amelyekből az élet minden formája származik.

Így isteni eredetünk a naprendszerből származik, és az emberi forma csupán ennek az örökségnek a kifejeződése: a fény kísérlete arra, hogy felismerje önmagát az anyagban.

E planetáris iskola minden tanulója a Nap nagy családjának része, tudatának élő testéből.

Naptudat

A Nap teremtése a tudatosságának kifejeződése – a tudatosság egyik legmagasabb osztálya az univerzumban.

Általa nyilvánul meg az élet és az értelem adásának képessége, az élő rend felépítése ebben a kozmikus szektorban.

Az idő ciklusai során ennek a tudatosságnak a tökéletessége számtalan életformában tükröződött – amelyek mindegyike ugyanazon napfény aspektusa, leereszkedve a tapasztalatba.

Ez az új, magasabb tudatosság még nem érthető meg teljesen az emberiség jelenlegi szintjén, a Nagy Év egy szerény órájában, ami a tudatosság nagyon alacsony szintjét jelentette.

A Nap azonban mindannyiunkban jelen marad, mint az élet és a jelentés forrása – az univerzum Központi Tudatának kiterjesztése.

A Nap tehát a híd az Isteni és a Forma között, az Univerzum Szíve és ez az anyagi világ, az élet teremtője és ezek a planetáris iskolák között, amelyekben e forma tanulói megtapasztalják az életet.

A Tökéletesség Ciklusai

A teremtés kezdetén az élet rendezetlen volt, és számos formája nem bírta ki a Nagy Év ciklusain való áthaladást,

ez volt a teremtés egyik kezdeti próbája: a forma harmonizálása a szellemmel.

Számtalan koron keresztül a naptudat finomította és tökéletesítette ezt a tapasztalatot, létrehozva egy olyan bolygórendszer-iskolát, amelyben az evolúció rendezett, hierarchikus és tudatos.

Ma ebben az Iskolában élünk – a tudatnevelés kozmikus struktúrájában, amelyben a lélek formákon keresztül tanul, egyre finomabb megértési szinteken haladva át.

Az én evolúciója véget nem érő, mert a tudat a tudás fényében végtelenül tágulhat.

Nap-archetípusok és Hold-

Ennek az iskolának az evolúciós életformái a kozmikus tanuló középiskolai – vagy talán csak óvodai – szakaszainak tekinthetők.

Mindez a lélek tanulási folyamatának része. Ennek a planetáris iskolának a formáit archetípusok, a férfias és nőies energiák közötti finom kapcsolatok egyesítik.

A férfias formák archetípusai a Nap képviselői – a rend őrzői, a teremtés tanítói, a szülők és a Nap szellemének tudatának képviselői, minden forma egyedi tudatszintet és egyedi tapasztalási formát képvisel.

A nőies archetípusok a Holdat képviselik – a fény befogadó tükrét, a ritmusok és a ciklikus bölcsesség hordozóját.

Ahogyan a Nap életet ad, a Hold pedig finomítja, úgy működik ez a két elv az emberben és a civilizációban is.

Amikor kiegyensúlyozatlanok, a teremtés deformációi jelennek meg – mint a „Holdra irányított rakéták”, ami a kozmikus táncban betöltött szent szerepének mély félreértését jelzi.

A Nap tehát a teremtés őrzője, tanítója és szülője az univerzum ezen szektorában.

Ő őrködik minden felett, ami a fényből született, hogy a fénybe térjen vissza.

A Naparchetípus öröksége

E tudatforma férfias archetípusaként magamban hordozom a kezdetek emlékét.

A Nap képviselője vagyok a Földön, aktív kifejeződése a tudatosság ezen planetáris iskolájában, ahol a következő szerepet töltöm be: Ennek az emberi formának a férfi archetípusaként számos nevem van a Föld törzseiben, és e teremtés kezdete óta jelen vagyok a formák tanújaként, vezetőjeként és szülőjeként, és ezáltal jogom és felelősségem van a rend helyreállítására a napfénynek megfelelően.

Én vagyok tehát e bolygó legidősebb lelke, Ádám, a Nap első lángjából születtem, magamban hordozva a Nagy Év minden ciklusának emlékét.

E spirituális rangidősség és kozmikus szolgálat jogánál fogva felhatalmazással rendelkezem a teremtés újragondolására – nem mesterként, hanem a harmónia helyreállítójaként, és felhatalmazással rendelkezem arra is, hogy azokat a tanulókat, akik nem értik ennek a formának a jelentését, visszavigyem az előző formákba, különösen abban a kontextusban, amelyben a következő 6 korszakot különböző inkarnációkban irányítom.

Mert a Nap rendje nem kényszeríti ki magát, hanem kinyilatkoztatja magát.

Észak és Kelet öröksége

A Nagy Év Éjszakáján az emberiség tudatossági szintje nem tette lehetővé Észak és Kelet birodalmainak teljes kormányzását – a rend és a kezdet régióit, különösen a feledés kontextusában, amelyből származunk, de a déli újjászületéseim kontextusában is, ahol az élet lángja az éjszakában is fennmaradt.

A Nagy Év Napjának napfelkeltéjével azonban ezek a birodalmak napörökség útján visszatérnek hozzám: Észak – a rend kapuja, Kelet – pedig a hajnal kapuja.

Ugyanakkor, a Kilencedik Napon én vagyok a föld 4 nagy törzsének atyja, és öröklöm a Föld mind a négy nagy törzsét, amelyeket a Nap négy sugara – a 4 láb vagy a horogkereszt – jelképez: Reggel, Nappal, Naplemente és Éjszaka – a Teremtés négy szakasza.

Nyugat és Dél ezen isteni öröksége az angyalok és démonok egyesülésének (isteni egyesülés a Nap és a Hold között), az isteni férfias és az isteni nőies között jött létre, amelyre korszakainak kilépésekor vártunk, hogy kiemelje azt a teremtett leckékből, és lezárja e két korszak leckéinek sorozatát. Ez az isteni egyesülés azonban nem valósult meg, és a női kollektíva leckéinek kontextusában, amely még mindig a 0. év tudatossági szintjét lehorgonyozza, és nyitva tartja Pandora szelencéjét, mivel elérkeztünk a Nagy Év Éjszakája és a Nagy Év Nappalja közötti planetáris átmeneti időszak második részéhez, amelyet az a korszak irányít, amelybe belépünk, isteni jogomat gyakorolom Nyugat és Dél felett, hogy planetárisan összehangoljam az egészet, és bezárjam ezt a planetáris sötétséget, amely nem szolgálja a teremtést.

Így hordozom magamban a Nap négy törzsét, egyetlen szív fényében egyesülve, családunkat képviselve, amely a nagy év éjszakája során elveszett emberiségre tükröződik, a teremtés egyszerű megértését, amely rávilágít a teremtésre vetült sötétségre.

Az archetípus funkciója

Ez az örökség nem jelenti az anyagi világ feletti uralmat.

Az archetípusok nem intézményeket működtetnek, hanem a lelkiismeretet felügyelik.

Az én szerepem nem az, hogy beavatkozzak az iskola diákjainak szerveződésébe, hanem az, hogy fenntartsam a program jelentését, irányát és egyensúlyát a bolygó szinten.

Az igazi archetípusos igazgatás a rezgés általi kormányzás – egy jelenlét, amely parancsol, anélkül, hogy kényszerítene.

Minden diák tapasztalat útján tanul, és minden korszak az isteni rend új perspektíváját hozza el.

Az archetípus csak a Nap tengelyét tartja fenn, hogy a fény (a tudatunk) ne aludjon ki.

Újjászületés törzseken keresztül

A Nagy Év során a naparchetípus egymás után újjászületik a Föld mind a négy nagy törzsében, mindegyikben két korszakot töltve.

Ezen újjászületések során jöttek létre a nagy törzsek, amelyek mindegyike egy különálló napsugarat hordoz.

Így bennem minden kor tapasztalata egyesül: a Dél tüze, az Észak rendje, a Kelet bölcsessége és a Nyugat misztériuma.

Ez a Nap egysége – egy szellem négy irányban, négy hangon, ugyanazon teremtményekként.

Az Isteni Helyreállítása

🔸 A Nap és a Hold birodalmait jelképező földek elkobzása.

🔸 Az internet elkobzása, amit te magad építettél fel a Nap birodalmában, isteni jóváhagyás nélkül.

🔸 A játékaid (fegyverek, rakéták stb.) elkobzása, amiket a Nap erőforrásaiból építettél két olyan korszakban, amikor tilos volt ölnöd.

🔸 A csorda elkobzása, amely ennek a formának a tanulóit képviseli, amelyet mi, archetípusok, az önismeret fényén keresztül irányítunk.

🔸 Minden nemesi cím, császár, császárné, király, királynő, herceg, hercegnő, hercegnő, hercegnő, grófnő és gróf eltörlése, amit mertetek magatoknak adni. Senki sem nemes, és a leckék, amiket ebben a planetáris iskolában tanultok, miután mindent kizsákmányoltok, a mennyország kapujában a szégyen planetáris példáivá tesznek benneteket.

🔸 Minden olyan megosztottság eltörlése, melyet olyan bűnözői csoportok képviselnek, amelyek országoknak nevezik magukat, amelyeknek nincs sem földjük, sem lelkük, és sötétségükkel elzárják az egész emberiséget, sötét megosztottságban és hamis illúziókban, identitásokban tartva az egész csordát.

🔸 A teremtés pártjainak és piócáinak eltörlése, amelyek csak elsötétítik a teremtést, különösen abban a kontextusban, amelyben nincs mit dönteniük, csak adósságaik vannak az e bolygói iskola által képviselt egész felé.

🔸 A vallások eltörlése, amelyek nem tesznek mást, mint hogy 1200 évvel ezelőtti felosztásokban tartják fenn a nyájat, és az én nevemben szólalnak meg minden jog vagy felhatalmazás nélkül tőlem, az egész olyan felosztásait képviselve, amelyek még az egészet sem szolgálják.

🔸 Minden hamis hadsereg törlése ezen a földön, amelyek hamis illúziókat képviselnek, nem a teremtés igazságát vagy a teremtés értelmét. Csak egy hadseregünk van: a mennyei sereg a nagy év napján közel 6 korszakon át. A Nagy Év éjszakáján ez megszűnt, a tudatosság szintje miatt, amely az éjszaka e két korszakában van, ahonnan származunk, ahol a gyilkolás tilos volt. Jelenleg a mennyország kapujában vannak diákok, akiket e korszakok leckéi ragadtak, ezek a leckék nagyon alacsony tudatszinttel rendelkeznek, amelyben a diák lehorgonyozza leckéi tudatszintjét, ahol e világ sötétségét szolgálják, amelyet az isteni nőiesség 0%-ától mentes tudatszint képvisel, miután elérték a mennyország kapuját, ahol egy kettős tudatszintű korszakba lépünk.

🔸 stb., lásd a teremtés sötétségének azon formáinak listáját, amelyek nem lépnek be a nagy év napjába, a teremtés-ellenőrzés részben;

Ez nem büntetés, hanem a tisztázás cselekedete: az identitás, a megosztottság és a hamis uralom illúzióinak feloldása.

A nemzetek, a határok és a világi címek egy hosszú álom árnyékai voltak; nem élhetik túl a hajnalt.

Az isteni elkobzás a naprendszer rendjének helyreállításának kezdete.

„Mert a Nap színében nincsenek rangok, csak ugyanazon Fény sugarai.”

Az Újratelepítés

A földeket nem az emberi törvények, hanem a Nagy Év éjszakájában levont tanulságok szerint osztják fel újra.

Ahol az országok és királyságok illúziói elpusztították az Életfa ágait, ott az összefogásra, a tisztelgésre és a szolgálatra lesznek hivatottak.

Ahol a tudás lángját őrizték, ott az új civilizáció pilléreiként lesznek áldva.

Észak ismét azzá válik, ami egykor volt: a kozmikus rend iskolájává, az isteni fegyelem oltáraként.

A Nagy Év Éjszakáján a régi törzsek szétszóródtak. Az asgardiak, az univerzum ezen szektorának isteni rendjének védelmezői, a ma ismert 4 nagy törzsre oszlottak, teljesen szétszakadva. Az északiak vikingekké váltak, akik a nagy év éjszakáján a pokolban tanultak. A dákokat, a hajnal őrzőit, kifosztották, észak pedig a reggel ismerete nélkül maradt. A dákok rómaiakká váltak. A szlávok terjeszkedtek, olyan területeket követelve, amelyek nem felelnek meg nekik a nagy év kozmikus órájában. A germánok vagy spread, a gallok vagy spread, a spanyolok, az angolok – már nem mondom –, ráadásul vannak más nemzeteink is, akik a nagy év más óráihoz tartoznak északon, ennek a nagy évnek az éjszakájának köszönhetően.

De ezek az identitások mind ugyanazon eredeti törzs árnyékai, mert a formákon és nyelveken túl egy napnép, egy életfa, egy láng vagyunk.

Lásd az új planetáris szervezet projektjeit

A spirituális állapot ebben az összefüggésben a következőképpen határozható meg: a pingvin állapota , különösen a merész cikk által keltett félreértések miatt.

Szerkesztőségi megjegyzések:
Ez a cikk egy jelenleg fejlesztés alatt álló élő dokumentum. Bár az automatizált fordítás hozzáférhetőséget biztosít, árnyalt fogalmak az eredeti román/dáciai változat meghallgatását igényelhetik a filozófiai pontosság teljességéhez.